Hírek :
    • Kékestető Sícentrum NYITVA!  

    •  
    • SZERDA REGGEL már teljes felvonóhosszban - 1 km hosszú sípályán - lehet síelni!

       

      Síeljen a Vendégházunktól 15 percre, Magyarország legmagasabb pontján KÉKESEN!!!

       

      NYITVA!!!

       

Népszokások a Mátrában

Népszokások a Mátrában

Népszokások a Mátrában A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a mindennapi élet része lenni, s csak szórványokban, bizonyos elemeiben érhető tetten. Ugyanakkor egy részük folklorizálódik, tudatosan megőrződik hagyományápoló személyiségek és közösségek, alkotóművészek, intézmények, öntevékeny művészeti csoportok tevékenysége révén.

 

 

 

 

 

Ünnepekhez kötődő népszokások

A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus jelenségeivel, a néputánzó, játékos ösztönével. Így alakultak ki a naptári év egy-egy napjához, a különböző ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.

 

  • Az egyébként is eseménydús adventi (karácsonyváró) ünnepkörben talán december 13.-hoz, Luca napjához fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó szellemek elűzésére kínált alkalmat. Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs - ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a karácsonyi misén azon ülve meglássák a boszorkányokat. Ekkor többféle asszonyi munkát (fonás, mosás, fosztás, kenyérsütés) tilos volt végezni. Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
  • Karácsony előtt jártak házról-házra és némi harapnivaló, koccintanivaló kíséretében mutatták be játékukat a betlehemes fiúk, legények. Ecsegről, a 17. századból származik a betlehemes játék első magyar nyelvű emléke. Számos hagyományőrző csoport (például a rimóci ) élteti tovább a Palócföldön oly sajátos szép szokást.
  • Különösen Őrhalomra volt jellemző a pásztorok karácsonyi vesszőhordása, amellyel az állatok szaporodását vélték elősegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés.
  • A karácsonyfára aggatott gyümölcs ugyancsak a következő évi gazdag termés ígéretét jelentette. Manapság a feldíszített útszéli keresztek, a sírokon megjelent földi javakkal teleaggatott karácsonyfák ugyanezen gondolatot éltetik tovább.
  • A palócok fontosnak tartották, hogy újévkor - amelyet kiskarácsonynak neveztek - az első látogató férfi legyen. Ilyenkor nem ettek szárnyast, mert elkaparja a szerencsét. Szívesen fogyasztottak viszont lencsét, hogy pénzben ne legyen hiány az új esztendőben. E szokásokat napjainkban is sok családban betartják. Néhány évtizeddel ezelőtt még minden palóc ház első szobájának a falán ott lógott a február 2-án megszentelt gyertyapár.
  • Elterjedt nézet volt, hogyha gyertyaszentelőkor az oltárnál rásüt a nap a papra, még 40 napig hideg lesz. De ismerték és alkalmazták a medve árnyékával kapcsolatos jóslást is.
  • A farsang, a lakodalmak, a dísznótorok és főként a fiatalság szórakozásának ideje volt. Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce (forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, frentő (guba) sem.
  • A karancsaljai falvakban divat volt a lányok vasárnapja.
  • Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az "ördöglagzi".
  • Mátraalmáson még 1968-ban is maskarába öltözött asszonyok járták be a falut, s este férfi nélküli "macskabált" tartottak.
  • A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet valamelyik társuknak küldtek el.
  • A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van a barkán.
  • Virágvasárnaphoz kötődött jellegzetes palóc szokás a kiszehordás, a villőzés is. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd község határára, hogy saját falujukat ne érje baj, kerülje el a betegség az évben.
  • A kutatók feljegyezték, hogy a húsvét előtti nagyhéten a "a palóc kisöpri, kimeszeli, kitapasztja, rendbehozza házát, megnyírogatja a lovát, kipucolja a szerszámait és tisztogat mindenütt".
  • A húsvét hétfői locsolkodás, öntözködés (vízzel, kölnivel, parfümmel) szokás a városokban is elterjedt és máig tartja magát, csakúgy, mint az ország más részein.
  • locsols.
  • A májfaállítás ideje május elseje, május első vasárnapja és pünkösd vasárnapja volt. Az utóbbi évtizedekben már virágkosarat is küldenek a lányoknak.
  • A Mátra egyes vidékein és az Ipoly mentén volt szokásban a lányok pünkösdi "királynéjárása" menyasszonnyal az élükön. Bár az úrnapja kifejezetten egyházi ünnep, palóc vidékeken jellemző volt, hogy az ünnepi sátorfüvet a betegségek ellen használták fel, zöld gallyat pedig a veteményes ágyba szúrtak a jobb termés érdekében.
  • A nyári és az őszi ünnepkör jóval szegényebb a télinél, illetve a tavaszinál. Jószerivel csak a Szent Iván napi (június 24-i) tűzgyújtás, illetve - ugrás hagyományát, néhány ősi pásztorünnepi és a mindenszenteki, halottak napi szokást jegyeztek fel.
  • Rendkívül gazdag a palócok körében az élet jeles eseményeivel (születés, lakodalom, temetkezés) összefüggő szokásrendszer. Különösen a párválasztás, eljegyzés és az esküvô (lakodalmi menet, polgári és egyházi szertartás, a menyasszony kikérése, búcsúztatás és fogadása, a vacsora, mint a lakodalom fő étkezése, az ételhordás, a hérész: a menyasszony násznépének látogatása a vőlegényes háznál), az örömkalács, a díszes tyúk és a kakas, a menyasszonytánc, fektetés, elhálás, kontyolás, menyecsketánc, hajnali tűzugrás, osztogatás, a bezárás rítusa, utómulatságok hosszú ceremóniája mutat sok sajátságot, kisebb-nagyobb eltérést más vidékek, népcsoportok rítusaitól. Ezek egy része visszafogottabb, leegyszerűsített formában napjainkban is fellelhető s még inkább megjelenik a hagyományőrző együttesek lakodalmas játékaiban, bemutatóiban.

Népi építészet

A népi építészeten belül több táji, etnikai vonás sűrűsödik a palóc lakóházakban, amely erős rokonságot mutat a szláv régió házaival is. Az utcára néző homlokzat háromszögbe zárt részének, az oromzatnak az anyaga és díszítésmódja éppúgy sajátos Palócföldön, mint a 19. század második harmadától elterjedt kőoszlopos tornác, vagy a tüzelőberendezésnek az a típusa, amely egy szögletes belső tüzelésű és kürtővel ellátott kemencéből, valamint kémény nélküli füstelvezető szerkezetből állt, amelyet a búboskemence váltott fel.

palochaz_parad_306

palochaz_kemence_parad_800_470

A parasztházakban általában lakószoba, pitvar és kamra volt. Később a pitvarból az első- és hátsószobába lehetett jutni. Az első házat aztán tisztaszobává alakították. Az udvar legnagyobb és gazdaságilag legfontosabb építménye a csűr vagy pajta. A palóc bútorok jellegzetes darabjai az ülő-, vagy tároló alkalmatosságok (lóca, kisszék, vizesszék stb.) A rózsás, tornyos ágyak, a díszes faragott szekrények vagy ácsolt, festett ládák, a nagyfiókos, úgynevezett terpeszlábú asztalok ugyancsak a palóc lakásberendezés régi emlékei. A lakásokban a szentképek között gyakoriak voltak a párosával elhelyezett úgynevezett "cifratányérok".

palochaz_belso_parad_800_470_01

palocgy

palochaz_belso2_parad_800_470

Népviselet

A palócság kulturális ismertetőjegyei között előkelő helyen szokás említeni a népviseletet, amely azonban már csak rendkívüli esetben kerül elő a ládafiából, illetve a hagyományőrző csoportok pompáznak bennük a különböző szereplések alkalmával.

A Palócföldön belül számos viseleti csoport (pl. bujáki, hollókői, kazári, őrhalmi, rimóci) alakult ki a nők hajviselete, főkötőik színe, díszítése, szoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik (ujjas kabátféle), a mell és fejkendő anyaga megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége stb. alapján. Az öltözet falvanként és csoportonként kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott. Jellegzetes volt az új menyecskék főkötője. A szőtteshímzések leginkább kötényeket, tarisznyákat és törülközőket díszítették. A feketével, illetve a fehérrel varrott lyukhímzést a kék-piros, majd a több színű követte.

 

npv1

npv2

Parádi újmenyecske viselet

A haj kétoldalt kettéválasztva és a fül felett hátravezetve, hátul kontyba csavarva. A fejen gyári csipkéből és sujtásból készült homlokkötőre került a keménypapírra applikált, alján piros szalagdísszel kiegészített aranycsipke, amelyet hátul színes pántlikából készült lenyújtó egészít ki. Kendervászonból készült, az ujján színes keresztöltéses hímzéssel és horgolással díszített szuka ingvállat és kasmír rojtos nyakbavaló kendő. A szoknya lángszín festő anyagból készült, amelyet fekete klott bőkötő egészít ki.

npv_01

 

Néptánc

 

„ A Kárpát-medence népeinek tánchagyománya s ezen belül a magyar táncok nagyon sokszínűek. […] E hagyaték megmentésére, őrzésére, felélesztésére nagy felelősséggel kell felkészülnünk.” Tímár Sándor

 

A magyar néptánc a magyar népművészet egyik ága, ének- vagy hangszerkísérettel előadott ritmikus mozdulatsor. Eredeti kultikus szerepén kívül lehet játékos, jelképes vagy szórakoztató jellegű. A folklórműfajok egyik ága.

Kialakulása, fejlődése

Történelme folyamán a nagyterületre kiterjedő sok évszázados-évezredes fejlődés, táji, etnikai és földrajzi egyenetlensége, tagoltsága és a kölcsönhatások nyomán állandó és folyamatos egységesülési és szétágazódási tendencia jellegű szabályosság érvényesült párhuzamosan és egyidejűleg a szájhagyományozás törvényszerűségei szerint. A változatok különbözőségeit a különböző nemzetek, országok kutatói sokáig gyakran nemzeti sajátosságként tüntették fel. A tekintélyes kutatóknak több évtizedes kutatása után bebizonyosodott, hogy a gyakran etnikainak látszó és az egyes vidékeken annak érzett különbségek, a táji és történeti tagolással együtt a fejlődés különböző mértékű fáziseltolódásából adódó eltérések az egyetemes művelődéstörténet korszakaihoz megállapíthatók a tánctörténeti rétegek.

Az európai középkorban gyökereznek a kollektív táncformák. (lánc, füzér, karikázó, rituális és eszközös táncok). A késő középkori majd a reneszánsz kori újabb és újabb divathullámok eredményeként jöttek létre a páros táncok különböző jellegű és bonyolultságú változatai. A polgárosodással párhuzamosan és egy időben terjedtek el Nyugat-Európából keleti irányba a 18-19. században kialakult új stílus a szabályozott, kötött páros táncfajták (un. polgári társastáncok) és a tájanként különböző intenzitással fennmaradt régebbi stílusok regionális változatai azok, amelyek gyakran etnikus színezetet sugallva jelentik összességükben a gazdag Kárpát-medencei tánckultúrát.

A palóc folklór

A palócok lakta kb. másfélszáz település főként az Északi-középhegység lábainál,a Cserhát, a Mátra és a Bükk hegységek hegyes dombos vidékein az országhatáron belül, de legfőképpen Nógrád megye területén találhatóak. A palóc falvakban sokáig élt és töredékesen ma is él az egyházak tanítása, a hiedelemvilág. Néputánzó, játékos ösztönével alakult ki a naptári év egy- egy napjához kapcsolódó tradíciók sora.

Palóc tánckultúra

Palóc-vidék tánckultúrájának összefoglaló jellegzetessége az új stílusú tánc- és zeneanyag egyeduralma, valamint a leánykörtánc (menyecsketánc) általános elterjedése. A nyugati és keleti vidékek tánckultúrája részletekben különbözik, s jobban kapcsolódik a dunántúli, ill. alföldi táncdialektusokhoz. A nyugati palócok pl. a régies dudazene emlékeit s a menyasszonyfektető gyertyás tánc divatját, a Dunántúlhoz hasonlóan őrzik, míg a keletiek táncaiban sok az alföldi vonás.

A pásztortáncok maradványai több helyütt feltűnnek: nyugaton a kétbotos kanásztánc és a söprűtánc, keleten pedig a botforgatós, olykor baltás pásztortáncokat járják a jellegzetes felföldi kanász- és dudanótákra.

A palóc karikázó legegyszerűbb, általános formája a kört állandóan napirányba forgató nyitó-záró lépés és az ezt követő gyors pergés. A karikázó nyugaton olykor gazdagabb, több részes, keleten pedig az Alföldre is jellemző körcsárdással vegyül. A sallai verbunk a nyugati, a vasvári verbunk a keleti vidékek jellemző férfitánca. Az utóbbi páros változatban is gyakori. A nyugati lassú csárdást igen egyszerű, végig zárt fogásmóddal járják. A lenthangsúlyos friss csárdás viszont gazdag.

Legjellemzőbb mozzanatai a páros forgás, a lippentős-bukós motívum s a párelengedős csalogatás. Korábban a tánckezdő verbunkot itt a friss követte, a lassú csárdás csak később került a táncrendbe. A keleti lassú csárdás gazdagabb s a fenthangsúlyos frissel egybeolvad éppúgy; a nyílt fogásmódok, a félfordulós motívum és a férfi csapásoló figurázása jellemzi. A menyasszonyfektető gyertyás tánc, különböző – osztó, vonuló páros és kígyó – formái a nyugati vidékre jellemzőek, kelet felé ritkul a használatuk.

A Kenderszer Néptáncegyüttes bemutatása

1992. októberében, a Mátra lábánál fekvő kis településen, Bodonyban alakult meg a Kenderszer Néptáncegyüttes. A csoport vezetője és koreográfusa Szabó János, aki egyben a Nógrád Táncegyüttes egyik alapító tagja, illetve jelenlegi művészeti vezetője. A csoport jelenleg 24 főt számlál: Bodony és a környező falvak 15-35 éves korú fiataljaiból tevődik össze. A tagok többsége a megye és az ország nagyobb városaiban tanul, illetve dolgozik, s lehetőség szerint minden hétvégén igyekeznek nagy kedvvel eleget tenni "néptáncos" kötelezettségeiknek.
A megalakulást követő első években környékbeli és megyei szintű rendezvényeken nyílt lehetőség a bemutatkozásra, amelyeknek a csoport azóta is rendszeres fellépője. Színvonalas műsoraikkal kivívták maguknak a regionális elismerést, szívesen látják vendégül őket folklór és egyéb jellegű rendezvényeken is. 1996-ban Olaszországban, 1997-ben és 2000-ben Hollandiában, majd ezt követően 2002-ben Bosznia-Hercegovinában a Szarajevói Folkfesztiválon képviselte Magyarországot az együttes, 1998-ban pedig az észtországi Kajakas Táncegyüttest fogadták kicsi falujukban.

egyuttes
egyuttes2
egyuttes3

 

A csoport 2004. május 23-án részt vett a Martin György Néptáncszövetség által szervezett Néptáncosok Országos Bemutató Színpada című rendezvényen, ahol "minősült" fokozatot ért el. Az együttes repertoárjában megtalálható Magyarország tánchagyományainak széles skálája, kezdve a palóc táncoktól (kazári, rimóci, domaházi), egészen a hazánk egyéb tájegységeit, valamint az erdélyi kultúrát képviselő koreográfiákig (somogyi, szatmári, méhkeréki, mezőségi, illetve dél-alföldi táncrendek). A csoport és zenekara jelenleg 45 perces műsoridő vállalására képes. Az együttes kísérő zenekara a salgótarjáni Dűvő Zenekar.

 

kendersz1

kendersz2

kendersz3

kendersz4

kendersz5

 

Palóc énekek, nóták

 

 

A palóc kultúra sajátosságait jól mutatják a dalok, mesék, mondókák, balladák, köszöntő rigmusok, a karikázó táncok is.

A palóc népdalkincs rendkívül jelentős „szellemi termék”, amely a nemzeti kultúra szerves részévé vált. Palóc területen már az 1920-as évek elejére 238 dallamot gyűjtöttek össze.

Ma a népdalkincsünk két típusát különböztetjük meg: az új típusú dallamokra énekelt közismert szövegeket variáló népdalokat és az úgynevezett régi stílusú dallamokat, szövegeket, amelyeket elsősorban a régi pásztorcsaládok, cselédek, summások leszármazottai ismernek, énekelnek. A palóc népdalkincsben a balladák színes változataival is találkozhatunk.

 

 

 

1. Gyermekjáték

Mély kútba tekintek,
Viol' szálat szakajtok.
Asszonyomat benne látom,
Biborba, bársonba,

Gyöngyös koszoróba.

 

2.

Estelegyik, alkonyogyik,
A madár is elnyugogyik,
Hát a világ szép asszonya,
Hol nyugogyik az écaka?
Se nem ágyba, se nem házba,
Se nem gombos nyoszolyába.
Zöld erdőbe, sík mezőbe,
Ott is a let sötétebbe.

3.

Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte,
Zöld erdőben jegenyefa termette.
Férjhez menne, nem kell neki édesanyja dunnája,
Betakarja szeretője subája.

 

4.

Bemászott a rózsám kenderi a tóba,
Ládd, me'montam, el ne meny a fonóba,
Vékon a szösz, könnyen elszakad a szála,
Vékon lesz a rózsám patyolatgatyája.

 

5.

Magas sarkú piros csizmát
Szeretnék,
Szeretnék,
Szeretnék.
Arany patkóm jaj de szépen
Kopogna,
Kopogna,
Kopogna.
Az aljára arany patkót
Veretnék,
Veretnék,
Veretnék.
Irigyelné minden kislány
Titokba,
Titokba,
Titokba.

 

6.

A palóc is szívesen rendez nagy áldomásokat, ha alkalma és módja kerül! Az étel sokkal ízletesebb, ha díszes edényben tálalják! Fa van a palóc konyhán sok. Finom jó magyar étel. Ezeket dicsérik a lakodalmi vőfélymondókák:

 

Vigad a menyasszony, nem perget most orsót,
A kezembe nyomott egy nagy tele korsót,
Melyért adjon Isten néki sok jó borsót,
Neked násznagy uram diófa-koporsót.

.....

Itt az jó marhahús esetes tormával,
Vagy akinek tetszik, savanyó mártásval.
Vagyon ám tyúkhús is, fajn iborkával,
Bion nem kiméték, levágták sorjával.
Hát sertés orjából honne tálalnának,
Enné jobb eledelt bion nem tanának.
Liba, kacsa, jérce piros pecsenyéjét,
Kévánatos izvel már meg sorra hoznék.
De vagyon itt módval disznó meg marha is,
Ki léve, megsütve, ki meg mártásval is.
Aki meg kedveli a csontos hús izit,
No meg az fogában derekasan bizik:
Annak im ajálom fejit a disznónak,
Nagyjártányi fődön ez tartatik ám jónak,
Bizony némely részi félnapi nyárson sült,
Sorosángyom sütte, mindég melletti ült.

Hozom a herőcét, a csőröge fánkot,
Meg a vékony rétest, a jó turós lángost.
Sercegő zsírba sűt az herőce szépen,
Sütőbe az rétes haonlatosképpen.
Almáva, turóva, van tőtve az rétes,
Maruzsáva szinte, attó olyan éldes.
Cimetve, cukorva is meg van ijesztve,
Sorjáva, rendive az tálba illesztve.

7.

Faluszélyin egy dombtető,
Én is mennék, de nem lehet,
Az alatt van a temető.
Mer ides anyám nem ereszt.
Sok lyán kijár a falubó,
Kedvesi sirjára leboró.

Én is mennék, de nem lehet,
Mer ides anyám nem ereszt.
Nekem is vót egy kedvesem,
Elesett a csatatéren.

Kísérj ki rózsám a sírig,
Az örök nyugadalomig.
Vess rám egy-két kapafődet,
Talán megérdemlem tőled.

 

palc_motvum2palc_motvum

Forrás: Malonyai Dezső: A magyar nép művészete